Az ihletet ez a kép adta: http://th01.deviantart.net/fs70/PRE/f/2012/245/a/b/sterek_3_by_misterkay-d5d9vqw.jpg
Falka-tréning
Szóval eredetileg arról volt szó, hogy Stiles kíváncsi rá,
mit is csinálnak a farkaskák azokon a szupertitkos gyakorlatokon. Mert hát
Scott mindig nagyon titokzatos volt, amikor suli után azzal köszönt el, hogy
Derekhez mennek, edzeni. És Stiles megunta. Nem bírta elképzelni, hogy mégis
mit művelnek a többiek, hogyan edz egyáltalán egy vérfarkas? Persze Derek
biztos tudja a dolgát, nyilván, de általában ő találja ki a tervet, amikor
valami gáz van, nem ártana, ha esetleg, véletlenül tudná, mire is képesek.
Aztán miután végignézte az első edzést, úgy döntött, ezek
kölyökkutyák, nem vérfarkasok. Mert tényleg, az edzés annyiból állt, hogy
rohangásztak, vagyis Stiles szerint inkább egymást próbálták meg elkapni, fára
másztak meg bújócskáztak, vagyis elnézést, Mr. Felsőbbrendű Alfa Vagyok És Nem Játszok
Semmit Hale, gyakorolták a rejtőzködési technikákat és a szaglásuk használatát.
De Stiles szerint bújócskáztak. És nem igazán számít, milyen morcos fejet
vágott Derek, akkor is ezzel a megnevezéssel illette a foglalkozást.
Miután túltette magát a sértődöttségén (Allison nevében is,
akit Scott undorítóan hamar kiengesztelt a kiskutya szemeivel), folyamatos
látogatója lett az edzéseknek, rendkívül szórakoztatónak találva, ahogyan a
béták fel-alá rohangásznak, időről-időre egymásba kapaszkodva, lerántva egymást
a földre. Aztán még viccesebb lett az egész, merthogy Derek is beszállt,
mondván, túl jól szórakoznak, ha ő nem fegyelmezi őket. Annak meg az lett a
vége, hogy Scott, Boyd, Erica, Lydia és Isaac (Jackson nem volt hajlandó részt
venni ezeken a komolytalan edzéseken, ami miatt állítólag Derek nagyon sokat
vitatkozott vele – Stiles nem tudta, hiába volt Jackson is a falka tagja, ő
továbbra is inkább elkerülte) együttes erővel rárontottak az Alfájukra, végül
egy hatalmas, összegabalyodott kölyökkutya-kupacként végezve, ahogyan a seriff
fia egyszer sem mulasztotta el a tudomásukra hozni. Fényképes bizonyítékkal,
persze. (Mert Derek igenis aranyos
volt, ahogyan fáradt vigyorral próbálta lekergetni magáról a bétáit. Ezt neki
nem kell tudnia. Éppen elég ijesztő, hogy Stiles maga tudja, hogy valaha is
gondolt erre.)
Egy idő után azonban kezdte megunni a dolgot, szóval magával
hurcolta a könyveit, és vagy kutatómunkát végzett a Halálosan Borzalmas
Szörnyetegek, Amik Eddig Megjelentek Beacon Hillsben témakörben, vagy a
házijait írta. Utóbbinál azért újra meg újra érdekesebb volt a farkas-tréning.
(Pláne mert ahogyan egyre jobb idő lett, Derek rászokott, hogy az edzés közepén
megszabaduljon a pólójától. Akkor rendszeresen elkalandozott a figyelme, és
valahogyan észre se vette, mi történt, csak arra figyelt fel, hogy már mennek,
ő meg semmivel nem jutott előrébb.) Aztán vége lett a sulinak, és már csak a
kutatómunkái maradtak, és tudta, hogy lassan végez minden természetfelettiről
szóló könyvvel, ami Beacon Hillsben fellelhető, és nem fog tudni mihez kezdeni
a gyakorlatok alatt. Igaz, hogy addigra már Allison is eljárt, de Stilesnek
volt egy olyan erős gyanúja, hogy ezért nagy százalékban felelős a póló nélkül
edző Scott. (Mert az ő jelenlétének persze nem volt köze egyetlen meztelen,
kidolgozott vérfarkas-mellkashoz sem. A-a.)
Felesleges jelenlétükből végül egy zseniális ötlet
származott: a falka két emberi tagja kitalálta, hogy heti kétszer
filmdélutánokat fognak tartani. Ennek az is előnye volt, hogy Jackson is
hajlandó volt részt venni rajtuk, mert Lydia rá tudta beszélni, és így lassan
elkezdett felbukkanni a farkas-tréningeken is. A kinél kérdés már problémásabb
volt: Derek lerobbant gyárépülete nem volt túl megfelelő egy kényelmes,
szórakoztató pizsamaparti lerendezésére, Stiles, Scott és Allison pedig nem
fogadhattak folyamatosan vendégeket. Valamikor a szüleiknek is muszáj volt
pihennie, és hát elég egyértelmű volt, mi lesz ezekből az estékből. Hajnalig
tartó szövegelés, zenehallgatás, filmek, kajálás, meg egy csomó hangos
elfoglaltság. A második héten tehát még egy tervvel előálltak: fel kell újítani
a Hale-házat.
Oké, Dereknek először nem tetszett az ötlet. Azon az estén,
amin Stiles felhozta, az Alfa először erőteljesen a falnak kente, majd
kiviharzott. Ez végül is nem volt annyira meglepő. Aztán sokáig nem is hozta
szóba senki, csak célozgattak rá – Isaac még sose festett falat, Erica
elégedetlen a gyárépület fürdőjével, nagy fürdőkádat szeretne, Boyd épp a
napokban olvasott egy cikket a falépítésről valami építészeti magazinban, és
nevetségesen egyszerűnek találta, Lydiának nem elég a házuk, amiben belső
építészt játszhat, Scottnak és Jacksonnak nem elég produktív mozgás a lacrosse
után az edzés -, míg végül Stiles elérkezettnek nem látta az időt, hogy ismét
felhozza. Derek úgy döntött, nem kívánja a legkevésbé sem rejtett célzásokat
hallgatni még két hétig, és belement. Há. Még szép. (Biztosan nem csak Stiles
zseniális technikája, de a csodálatos szemei segítettek. Na jó, nem. De azért
álmodozni szabad. Derek is álmodozhatott a szemeiről. Nem mintha ez a
legkevésbé is fontos lett volna számára.)
Ezeken a közös estéken, meg a ház felújítási munkái alatt
azonban nem csak szórakoztak, nevetgéltek és zenét hallgattak. Időnként, amikor
vége lett egy komolyabb filmnek, vagy amikor csendben leültek a félkész
nappaliba egymásnak dőlve, valaki mindig elkezdett beszélni. Arról lehetett
felismerni, hogy ez fontos, hogy ilyenkor sosem beszéltek hangosan. Ezeknek a
halk, megtört vallomásoknak mindig csoportos ölelkezés lett a vége, majd
rendszeresen Stiles törte meg a hangulatot valami hülye poénnal. De amit
megtudtak egymásról, mindig ott volt, körülvette őket, és szépen lassan egy
erős talpakon álló barátságot, családot, falkát alakított ki közöttük.
Lassan eltelt a nyár, elkészült a ház – Erica nagy
elégedettségre gigantikus fürdőkáddal -, és a fiatalok elkezdtek készülődni az
utolsó évükre a suliban. Ahogyan belevágtak a tanévbe, ismét kevesebb lett az
idő az edzésekre, és Stiles meg Allison most már rendszeresen a házival
foglalkoztak a farkasok bámulása helyett. (Már volt rajtuk póló. Aminek persze
nincs köze hozzá, hogy Stiles inkább a házival foglalkozott.) Aztán az egyik
tréningen kiborult, hogy ő nem képes tovább koncentrálni, és ha nem csinál
valamit, menten meg fog hibbanni. Erre Derek közölte, hogy ő meg Allison
bújjanak el, a farkasoknak pedig meg kell találniuk őket.
Ez lett az új program a szokásos fogócska-bújócska séma
mellett. Derek rendszeresen Stiles-vadászatnak hívta, ami nem volt teljesen
fair, bár tény, hogy Scott mindig azonnal megtalálta Allisont… Néhány
alkalommal később meg is lett tiltva neki, hogy a lány után menjen, mert
mindenki más szórakozását elrontja. Aztán elkezdtek futni is velük, vagyis hát
inkább a tőlük telhető leggyorsabban rohanni, amíg a többiek csak úgy
kergetőztek ott mellettük.
Szóval eredetileg valami ilyesmi volt a lényeg. Ami nem
igazán magyarázza meg, hogy Stiles most egész pontosan miért is rohan a fák
között széles vigyorral, miközben hallja a háta mögött Derek morgását, ami a
legkevésbé sem meglepően egyre közeledik hozzá. Teljesen fair volt, az Alfa
megtalálta a búvóhelyét, és elvileg vissza kellett volna menniük a többiekhez,
de Stiles valahogy inkább… kergetőzni akart.
- Gyerünk, kapj el! – kiált fel nevetve.
Dereket nem nagyon kell bíztatni: pillanatokon belül
utoléri, és a srác már érzi is a farkas bal karját, ahogyan bele akar
kapaszkodni, hogy elkapja, mire Stiles vigyora ravaszkásba fordul, és egy
utolsó lépéssel megfordul, felugorva belekapaszkodik Derekbe, aki
meglepettségében elfelejt megállni, így mind a ketten a földön kötnek ki. Az
Alfa azonnal feltámaszkodik az egyik karjára, összezavarodottan pislogva az
alatta fekvő tinédzserre.
- Ez meg mi a fene volt, Stiles? – kérdezi értetlenül.
- Kíváncsi voltam, meg tudlak-e lepni – vigyorog válaszul a
srác, bár ahogyan hirtelen felfogja, milyen közel is van hozzá Derek, érzi,
hogy egyre hevesebben kezd verdesni a szíve. A farkas egy kicsit csak mered rá,
majd egy mosolyra húzza a száját.
- Meg – válaszolja, majd… nem mozdul. Ez sajnos megint nem
segít Stilesen, aki még közelebb került egy szívrohamhoz Derek mosolyát látván.
- Öhm… Derek…
- Hm?
- Rajtam fekszel.
- Tudom.
Oké. És akkor most mi lesz? Ez egy elég egyértelmű utalás
volt, hogy szálljon le róla, miért nem mozdul még mindig? Meg egyáltalán, miért
néz így? És hé, az előbb is ilyen közel volt? Nem, nem, nem, az előbb még
tutira messzebb volt, és egek, érzi a légzését az ajkain, ez nem normális, hát
ő itt most rosszul lesz, el fog ájulni, vagy egész egyszerűen megüti Dereket –
attól függetlenül, hogy ő már felhagyott tulajdon vonzalmának tagadásával saját
maga előtt, senki nem adott rá jogot ennek a hülye vérfarkasnak, hogy
kihasználja a valószínűleg fájdalmasan egyértelmű helyzetet. Jesszus, tényleg
szívrohamot fog kapni, Derek fél milliméterre van attól, hogy összeérjen az
ajkuk, és-
Abban a pillanatban, amikor az Alfa ajkai az övéhez érnek,
Stiles úgy érzi, minden gondolat eltűnik az éppen túlpörgő agyából. Mintha
teljesen kimosták volna a fejét. Nem is bír megmozdulni, így, mivel teljesen
megdermed, és nem viszonozza a csókot, Derek eltávolodik tőle, mire Stiles
meglepetten felnyikkan. (Bármilyen szomorú is, hogy ez a legjobb szó a módra,
ahogyan a hangja elhagyja a torkát.)
- Te mit csinálsz?!
Derek egy pillanatig mered rá, majd hirtelen felpattan, és
feszült vállakkal elfordul.
- A többiek várnak – válaszolja üres hangon, és el is indul,
mire Stilesnek végre sikerül összeszednie magát.
- Ó, nem, most megállsz, most azonnal megállsz, Derek!
–kiabál utána, felkászálódva, majd egyből futásnak indulva, és sikerül is
beérnie a rá valamilyen okból hallgató farkast. – Válaszolj a kérdésemre! –
követeli.
- Rossz következtetéseket vontam le, sajnálom – sziszegi
Derek összeszorított fogakkal. – Többet nem fordul elő.
Stiles nagyokat pislog. Mi? Derek vont le rossz
következtetéseket, és… mi? Aztán hirtelen, ahogyan a férfi zavartan elfordítja
a fejét Stiles értetlen pillantásának tüzéből, minden megvilágosodik, új
értelmet nyer Scott kis megjegyzése, hogy Derek mennyivel többet nevet, ha a
srác is ott van, azok a hosszú pillantások, amikre mindig azt hitte, felhúzta
valamivel az Alfát, Derek segítőkészsége, ami egyre gyakoribb mostanában, a
random csokik, amiket a kezébe nyom néha amikor összefutnak, az időnkénti
felbukkanása a szobaablakában és az előbbi…
- Derek? – Stiles hangja ijesztően remegve hagyja el a
száját, hiába próbálja nagyon erősen összeszedni magát. – Tetszem neked?
A férfi izmai még inkább megfeszülnek, ahogyan felhorkant.
- Nem, Stiles, mit gondolsz, miért csókoltalak meg? – kérdez
vissza idegesen, gúnyosan, Stilesre azonban immár nem hat, ugyanis a fiú arcán
egy széles, eléggé bárgyú vigyor fut végig.
- Egek. Jesszus. Derek… Derek! – vigyorog ezerrel, majd a
farkas karjaiba veti magát, hevesen verdeső szívvel. Bejön Dereknek, biztosan
álmodik, ez nem lehet igaz, biztos, hogy ez valami álom, vagy egy hülye poén
vagy valami ilyesmi, de kizárt dolog, hogy ez a valóság, az egyszerűen
lehetetlen… Derek egy pillanatig csak áll, próbálva feldolgozni, hogy most
akkor mi van, majd picit elhúzódik, egyik kezével maga felé fordítva Stiles
arcát. Egy pillanatig csak összeráncolt homlokkal tanulmányozza azt, majd
lassan közelebb hajol, de Stiles nem bírja kivárni, most, hogy már tudja, nem
csak ő képzeli be, hogy Derek, Derek, Derek, Derek (!) meg fogja csókolni, és
mohón a férfi ajkaira veti magát, csak sajnos nem túl szerencsésen, ugyanis
abba nem gondolt bele, hogy útban lesz az orruk. (Nincs olyan sok tapasztalata,
na. Nem mintha ő tehetne róla.)
- Stiles! – nyög fel az Alfa, majd a fiú arcát megragadva
odahajol – ezúttal odafigyelve az orraikra -, és gyengéden harapdálva ráveszi
Stilest, hogy kicsit nyissa szét az ajkait, majd nyelvével elkezdi felfedezni a
másik száját, néha elengedve egy kicsit, csak hogy adhasson pár puszit az
arcára, a nyakára, minden bőrfelületre, amit elér. Stiles teljesen elfeledkezik
róla, hogy valaha léteztek a világában olyan dolgok, hogy gondolatok,
falka-tréning meg úgy egyáltalán bármi, ami nem Derek.
Aztán persze a többiek hamar emlékeztetik őket, Scott
részéről megdöbbent nyöszörgéssel, Lydia, Allison és Erica részéről izgatott
vihorászással, Isaac, Boyd és Jackson részéről pedig heves pénzcserélgetéssel,
aminek károsultja elég egyértelműen Jackson. Jesszus. Ezek fogadtak rájuk.
Stiles sajnos Scott értetlen, és határozottan sokkos arckifejezése ellenére se
képes abbahagyni a vigyorgást meg elengedni Derek kezét, viszont sikerül
elterelnie a többiek figyelmét azzal, hogy ráveszi őket, hogy induljanak el a
Hale-ház felé, merthogy egyesek itt mindjárt éhen halnak.
Derek meg csak halványan és nagyon elégedetten mosolyog. És
úgy fogja Stiles kezét, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. És
ez jó. Nagyon jó.
Minden nagyon jó.
(Főleg, ha meg fogja tudni magyarázni az apjának, hogy egy
nála idősebb pasival randizik. Aki történetesen a többször is gyilkosságért
körözött Derek Hale. Aki amúgy csak azért ölt meg bárkit is, mert vérfarkas. Ha
mindezt elő tudja adni úgy, hogy Derek és ő is túléljék, akkor aztán tényleg
minden nagyon jó lesz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése